Igen, mindenki megérdemli a tiszteletet. Akár mert szülők vagyunk, akár gyerekek, bármi legyen is a szakmánk, jól esik, ha tisztelnek minket. Mindannyian vágyunk arra, hogy tiszteljenek. De vajon jogos-e elvárni a tiszteletet?
Vajon milyen módja van a tiszteletnek? Nos, elég annyi, hogy udvariasan előre köszönök, meghallgatom az idősebbeket, előre engedem az ajtóban, átadom a helyem, vagy elsőnek telefonálok Szilveszterkor? Ez nem csak a látszat? Vajon tisztelem- e akkor, ha mindezeket megteszem, de a háta mögött kibeszélem, ha nem értek egyet ezekkel a kötelező udvariassági formákkal, de hazug módon mégis megteszem? Megteszem, de nem is azért, mert jól esik az idősebb korosztálynak, hanem mert megsértődnének, ha mindezeket nem kapnák meg?
Mert nem esik jól nekik. Egyszerűen észre sem veszik. Számukra mindez természetes. Magától értetődik, hogy a gyerek/fiatal tiszteli a szüleit/idősebbeket, meghallgatja őket, megfogadja a tanácsukat, bármit kérnek, a gyerek/fiatal már ugrik, állandóan rendelkezésre áll. Amint azonban nem kapják meg a szerintük kiérdemelt, kellő mennyiségű tiszteletet, azonnal felhozzák, sőt, akár hetekig tartó hidegháborút is hajlandóak indítani. (Mindez persze az én környezetemre igaz, senkit sem áll szándékomban megsérteni)
Sajnos a mi korosztályunk szenvedi ezt el. Minket már szabadabban neveltek, a mi tiszteletünket már ki kell érdemelni. Sokkal öntudatosabbak vagyunk. Mi már nem bólogatunk és vesszük Szentírásnak az idősebbek szavát. Viszont elvárjuk mi is a tiszteletet.
Meglátásom szerint ez így nem működik. A tiszteletet ki kell érdemelni, ugyanakkor magától is értetődik. Azt, hogy a gyerekeim tisztelnek-e nem nevelés kérdése, hanem hogy kiérdemeltem-e azt. Természetesen magától értetődően tisztelek másokat, de ez sokkal mélyebb tisztelet, mint hogy eleget teszek a kötelező udvariassági formáknak. Kinyitom az ajtót az idősnek is és a fiatalnak is, ha éppen így jön ki a lépés, de nem várom el senkitől ugyanezt. Előre telefonálok és nem sértődök meg, ha valaki nem előre hív. Nem várom el, hogy a gyerekeim tisztelettudóan beszéljenek velem, ha én sem teszem ezt. És még sorolhatnám.
Véleményem szerint fontos lenne, hogy egy mélyebb tisztelet járjon át mindenkit a másik iránt, ami felül emelkedik a látszaton. És akkor könnyebb a másik szemébe nézni, és még könnyebb a tükörbe pillantani.
Szép napot!
