Milyen jó, ha az ember fáradt! Erre most jöttem rá, egy-két átvirrasztott éjszaka után. Mostanában elég sokat vagyok ébren éjjel. Általában fáradtabban kelek, mint ahogy lefeküdtem, holott a kettő esemény között eltelik10-11 óra. Kisgyerekeseknek nem kell megmagyaráznom. Hol az egyik, hol a másik, hol a kettő egyszerre…vagy éppen egymás után, egymást ébresztve…mindenféle variáció előfordul…és bizony van, hogy egyetlen éjszaka alatt.
Azt hiszem a mostanában olvasott könyvek adták meg a felismerést: jó ha az embernek problémája van. Joe Vitale írja az Attract money now című e-könyvében, hogy addig, amíg problémád van, és azt problémaként kezeled, az is marad. De ha szembe nézel vele, azonnal megszűnik problémának lenni. Mindezt azért, hogy a helyére újabb probléma kerülhessen. :)
Nos, én szembe néztem a problémámmal (jelen esetben a kimerültség), ami tényleg azonnal megszűnt. Pusztán pár kérdést tettem fel magamnak:
- Jó az a gyerekeimnek, hogy velünk alszanak? – Naná.
- Örökké fog tartani? – Egyáltalán nem.
- Ki fogom bírni addig? – Hát persze.
Nos, innen a jó oldalát kezdtem nézni. Hol is olvastam, jaj! ( azt hiszem A vonzás hatalmában) Problémád van? Nagyszerű! Legalább tudod, mi az, amit nem akarsz, így könnyebb ellentétet képezve meghatározni azt, amit szeretnél.
Nos, mit akarok? Pihenni. Ugyanakkor szeretném méltósággal, békében, kiabálás, veszekedés nélkül élni a napjaimat a családommal. Nos, most már elég fáradt vagyok a fiammal való szélmalomharchoz, így legtöbbször ráhagyom a hisztijét. Ha mégis szóvá teszem, normál hangon, nem kiabálva. Nem fecsérelem az energiám a hangos beszédre. :) Így sokkal békésebb a napunk.
És a pont az i-re ma került föl (hogy már olyan 3-4 napja tart a kemény éjszakai műszak, tehát ennyi ideje nem veszem a fáradtságot kiabálni, inkább csak legyintek): Misi délutáni alvás előtt már az ágyban megjegyezte, hogy „Ma nem is sírtam, nem is hisztiztem!” és mosolygott. És tényleg, ma nem sírt, kicsit ellenkezett ugyan, (hiszen kétéves) de hiszti tényleg nem volt. Békében telt a napunk, pedig teregettünk, sütöttünk, játszottunk.
Tehát amit én problémának éreztem (a nem alvást), az jelentette a megoldást egy másik problémámra! Amíg ezek az éjszakák tartanak, talán megtanulom, hogyan lehet elkerülni a hisztiket, hogyan kell reagálni egy kétéves kitöréseire anélkül, hogy lelkileg sérülnénk. Íme, az Élet úgy rendezte, hogy újra tanulhatok valamit, és azt hiszem, a lehető legkíméletesebb megoldást választotta számunkra.
Szép napot!
