A héten fórumokat olvasgattam, főleg a pozitív gondolkodásról. Sok érdekességet tapasztaltam. Sajnos a „pozitív gondolkodás” kifejezésnek több értelme van, mint az kiderült.
Hiába, sokszor elkövetem azt a hibát, hogy azt hiszem, ha én tudok valamit, akkor bizony azt mindenki tudja. Azonban ha én nem vagyok tisztában valamivel, azt is mindenki jobban tudja nálam. Most is ez történt, ezért is nem érdeklődtem eddig eziránt a téma iránt. Számomra egyértelmű volt, hogy mit is jelent pozitívan gondolkodni. Mintegy véletlenül olvastam bele egy hozzászólásba, és megdöbbentem. Ez tényleg nem annyira egyértelmű.
Kétféle vélekedés van. Az egyik csoport úgy véli, a pozitív gondolkodás nem más, mint hogy mindenkor mosolygunk. Akkor is, amikor nagyon rosszul érezzük magunkat, vagy amikor megbántanak, megaláznak. Szerintük a pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy homokba dugjuk a fejünket, nem engedünk szabad folyást az érzelmeinknek, elfolytjuk őket. De főleg kifelé nem mutatjuk. Ezek az emberek ellenzik a pozitív gondolkodást. Sajnos néha elég durva szavakkal.
A beszélgetők másik fele azt tudja a pozitív gondolkodásról, hogy a negatív gondolatainkat helyettesítjük. Mindenekelőtt azonosítjuk őket, aztán „átváltoztatjuk” pozitívvá. Ez a fajta elgondolás feltételez egy bizonyos fokú önismeretet, legalábbis azt, hogy az illető számára fontos legyen még jobban megismerni önmagát.
És ez a pozitív gondolkodás lényege. Meg kell ismerni önmagunkat, ki kell deríteni, mi okoz számunkra jó illetve rossz érzéseket. Mert hiába mondják valamire, hogy ez pozitív, ez pedig negatív. Ha az a gondolat számomra pont ellentétes hatással bír, akkor nálam pont ellentétes hatást fog elérni. Figyelni kell az érzéseinket, mert azok igazán elárulják nekünk, hogy mikor gondolkodunk pozitívan.
Természetesen az lenne a legjobb (gondolhatjuk), ha mindig pozitívan tudnánk gondolkodni… de vajon tényleg az lenne a legjobb? Esther Hicks úgy nevezte „csodálatos érzelmeink”. És tényleg így van. Nem kell állandóan jól érezni magunkat. Egy idő után nem éreznénk jól magunkat. Milyen rossz lenne, ha csak fehér szín lenne, vagy csak fekete. Milyen rossz lenne, ha csak nappal lenne, vagy csak éjszaka. Ugyanilyen rossz lenne, ha csak pozitív gondolataink lennének, ha csak vidámak és boldogok lennénk. Bizony, az élethez hozzá tartoznak a negatív gondolatok, a rossz érzések is. És ez jó. Így tudunk ellentétet képezni, így tudjuk valamire azt mondani, „ez jó”, mert ez jó érzéssel tölt el, illetve hogy „ez rossz”, mert ez nem tölt el jó érzéssel, ettől nem érzem magam valami jól.
Szóval a pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy figyelünk érzéseinkre, és megpróbáljuk beazonosítani, hogy miért érezzük magunkat éppen úgy, ahogy. Amennyiben kellemes az érzés, akkor elraktározni azt a gondolatot, hogy máskor is előhívhassuk. Amennyiben viszont kellemetlen az érzést érzünk, akkor előhívni azokat a gondolatokat, amik miatt jól éreztük magunkat, és arra koncentrálni. De semmiképpen sem azt jelenti, hogy elfojtsuk az érzéseinket. Inkább azt, hogy tudatosak vagyunk önmagunkkal szemben.
Szép napot!
