Régóta olvasgatok a tudatalattiról, annak működéséről, a vonzás törvényéről. Bátran kijelenthetem, hogy ismétlés a tudás anyja… és talán még annyit, hogy nem mindegy, milyen formában, ki tálalja ugyanazt. Hetente többször meghallgatom az eredeti Titok filmet (csak a hang, tv nincs bekapcsolva). Párszor láttam, és valami hihetetlen jó érzés fog el, ahogyan azok az emberek lelkesedéssel beszélnek. Tényleg azt érzem, hogy hozzám szólnak és a javamat akarják. Miközben hallgatom (elvem, hogy egy kétéves ne tévézzen, így én sem nézem, mikor vele vagyok, azaz szinte soha :) ) újra a szemem előtt látom azokat a kedves embereket.
Olvasok is sokat általam nagyra tartott emberektől. Agykontrollos könyeimet, Joseph Murphy: A tudatalatti csodálatos hatalma könyvének első részét, e-könyveket, cikkeket és még sok hasonló írást. Újra és újra elolvasom azt, ami jó érzéssel tölt el. Szinte már kívülről tudom ezeket.
Ma elolvastam (újra) ezt a bejegyzést. Szerintem igaza van. Tényleg a részemmé válik az, amit újra és újra elolvasok, meghallgatok. Amióta ezt teszem, azóta megváltoztam, az önértékelésem, az egzisztenciám. Egyik barátnőm nem érti. Válságban volt az élete. El szerettem volna küldeni neki a Titok filmet, hogy nézze meg többször. Mondta, hogy olvasta a Titok könyvet, és nem kéri a filmet. Hiába írtam le neki, hogy nekem mennyire megváltozott azóta az életem minden területe (persze jó irányba), csak annyit válaszolt: egyet ért a leírtakkal, alkalmazni nem tudja és nem érti miért jobb,ha a fülembe mondják a szöveget ahelyett, hogy olvasnám. Nem vitatkoztam vele.
Olvasni jó. Egyik kedvenc időtöltésem. Szeretem, ahogy újra és újra elolvasva ugyanazt más és más mondanivaló tűnik fel. „ Hé, ez a mondat a múltkor még nem volt itt! Pedig mennyire igaz!” vagy „ Nahát, itt a válasz a kérdésemre, ami egész nap foglalkoztatott.” :) … de kisgyerek mellett bizony igen kevés időm van a könyvekre.
Ehelyett meghallgatom. A helyzet ugyanaz, miközben végzem a napi teendőket, vagy játszom Misivel, mindig más és más mondatot hallok meg, mindig más az üzenet. Hallom viszont a szinkronszínészek hangján a lelkesedést, valamint magam előtt látom magukat az embereket is, akik mosolyognak, boldogságot, kiegyensúlyozottságot sugároznak. Nekem is jó kedvem lesz. Én is olyan szeretnék lenni! És leszek is. :)
Henry Ford jutott eszembe. Pontosan nem tudom idézni, de annyit mond: „Ha azt gondolod, hogy képes vagy rá, ha azt hogy nem, mind a kétszer igazad van.” (emlékszem először Domján Gábor szájából hallottam ezeket a szavakat 18 évesen, és már akkor elgondolkodtatott)
Nos, minél többször olvasom el ezeket a könyveket, minél többet hallgatom, annál inkább biztos vagyok benne, hogy képes vagyok rá, akármi legyen is az! Nekem bevált ez a módszer, hátha másnak is használható.
Szép napot!
