Tegnap meghallgattuk az Óz a nagy varázsló című régi bakelit lemezemet. Ennek a feldolgozásnak a vége felé „varázsolja” Óz okossá a Madárijesztőt pár borotvapengével, ad a Bádogembernek egy papír szívet, és itat az Oroszlánnal valamit, ami bátorrá teszi.
Majd megkérdezi őket egyenként: Mit érzel? És itt a lényeg.
Pl. mikor az Oroszlán kiitta a csupor tartalmát, megkérdezte Óz: „Nos, mit érzel?” Mire az Oroszlán: „Bátornak érzem magam!”
Vajon korábban nem volt bátor? Nem. Minden helyzetben gyáván viselkedett, mivel elhitte magáról, hogy ő gyáva. Ezek szerint gyáva volt? Bizonyos értelemben igen, hiszen annak érezte magát, és így ahányszor konfliktusba került, így viselkedett. Ezzel folyamatosan igazolta önmaga hitét, miszerint ő gyáva, és az ördögi kör bezárult. Ám azzal, hogy megitta a bátorság italát, rögtön bátornak érezte magát, majd így is kezdett viselkedni. Nem lehet, hogy ez a bátorság előtte is benne volt? Dehogynem. Ezt el is mondta Óz, miután Toto kutya leleplezte.
Vajon nálunk, embereknél is igaz ez? Ha bátornak érezzük magunkat, úgy is viselkedünk, így azzá válunk. Ezek szerint ha gazdagnak érzem magam elkezdek gazdag emberként viselkedni, így gazdaggá válok? Ugyanez akármivel. Ha egészségesnek/sikeresnek/boldognak érezzük magunkat, akként kezdünk viselkedni, így azok is leszünk? És igaz ez a negatív tulajdonságokra is? Ha szegénynek/elesettnek/betegnek érezzük magunk, végső soron azzá válunk? A vonzás törvénye szerint igen.
És ha felcserélem a sorrendet? Ha gazdag vagyok, akkor akként viselkedem és annak is érzem magam? Egyértelmű.
És ha ez a sorrend csere megállja a helyét (amiben gondolom senki nem kételkedik), akkor vajon egy másik szócsere esetén is igaz? Ha gazdagként viselkedem, elkezdem magam annak érezni, így azzá válok? Miért ne? Próbáljuk ki!
Szép napot!
