Újra és újra meglep, mennyire tájékozatlanok a kismamák, első gyerekes anyukák, friss nagymamák, amikor a pici babájukról van szó. Ami még meglepőbb számomra az az, hogy mennyire büszkén hangoztatják a tudatlanságukat, vagy a téves információkat. Látni, hallani, hogy nem jártak utána a dolognak. Érdekes az ilyen emberekkel beszélgetni, vagy akár csak hallgatni őket.
Könnyen beszélek, már nem vagyok első gyerekes anyuka. Rengeteg mindent kell tanulnom még, ám nem hangoztatom a félinformációimat. Csak csendesen mosolygok, ha valaki az igény szerinti szoptatás ellen beszél, vagy a hordozást kritizálja, esetleg az éjszakai keléseket, ölben, cicin való nyugtatást. Olyanokra hivatkoznak, mint: ezt fogja megszokni; majd nem tudom letenni; mi lesz majd az oviban vele így (ezt a mamám kérdezte az akkor 10 hónapos fiamról); fel fog ázni a cicim, ha azon alszik. Sok-sok olyan dolog, amiből tisztán látszik, hogy hallottak valahol valamit, esetleg ők ezt próbálták, és azt szeretnék rátukmálni arra, aki máshogy „nevel” (inkább aki hagyja, hogy a gyerek nevelje őt), esetleg csupa-csupa jóindulatból.
Tegnap voltunk a gyerekorvosnál tanácsadáson. Egy két hetes kisbaba anyukájával és nagymamájával sétálgattunk a kórház udvarán, amíg sorra nem kerültünk. Az anyuka nagyon fiatal (20 év körüli), első babája, első tanácsadás, természetesen tanácstalanul várt, félt, aggódott, vajon mi lesz, hogy lesz. A „mi lesz, ha felébred?” kérdésére azt válaszoltam, hogy a védőnői szobába nyugodtan be lehet menni szoptatni. Erre az anyuka ijeten, de elgondolkodva nézett rám. Mintha valami tiltott dolgot mondtam volna, amit szíve szerint megtenne, csak ki ne derüljön. A nagymama pedig azonnal kontrázott, hogy „az evéssel nem lesz baj, mert most fejezte be nemrég, és 3 óra alatt csak végezünk”. Na, ekkor befogtam a számat. Láttam, a fiatal anyuka teljesen az anyjára hallgat, azonnal eltűnt az izgatottság az arcáról. Az anyja azokat az idejétmúlt elveket adja tovább neki, amik 20 évvel ezelőtt voltak divatosak. Ilyen pl. a 3, majd pár hónapos korában a 4 óránkénti evés.
Természetesen egyikőjük sem hibás! Úgy hiszem, „a rendszerben van a hiba”. A szülészeti osztály csecsemősei között igen kevés akad, aki elmondja, mi is az az igény szerinti szoptatás, sőt, sopánkoznak, ha félóránként kap a 24 órás újszülött enni (saját tapasztalat), akár arrogánsan is, de bizonygatják, hogy nem jó az sem a babának, sem az anyuknak. Sajnálom, hogy a továbbképzéseken (ami minden egészségügyis számára kötelező) nem tanulják meg az órára szoptatás hátrányait akár a tejtermelésre, akár a baba lelkére, akár a hosszú távú praktikusságra gondolva.
Szerencsés vagyok, mert olyan a körzeti védőnőnk, aki rám hagyja az elveimet. Eleinte adott buta ötleteket, aztán felhagyott velük. Ő szeret és képes is tanulni akár tőlünk anyukáktól, akár hivatalos tanfolyamokon. Inkább ő kérdez, nem próbál eltéríteni, megingatni. Úgy hiszem, bölcsen teszi, hogy nem hinti el a kétség magvait. (Az elődje az egy hónapos csecsemőnek narancslevet ajánlott, a 3 hónaposnak pedig reszelt kekszet (tojásosat) almapürével. )
Amiért mindezt leírom csak annyi, hogy én sem vagyok sem okos, sem jártas 100%-is ezekben a dolgokban. Viszont bízom a gyerekeimben, hiszem, hogy az ösztönünk nem ellenünk van, és amiben végképp tanácstalan vagyok, azt megkérdezem…nem egy embertől! Még akkor sem csak egy véleményt hallgatok meg, ha amúgy vakon bízhatnék az illetőben. Utána nézek a neten, szakkönyvekben, kérdezek több szakértőtől is, majd a tanultak alapján az ösztöneim és a babám segítségével kitaláljuk a saját megoldásunkat.
Sajnos a kérdezés, tanulás, körbejárás kismama körökben nem igazán általános. Rengeteg a kétség, még több a rossz (esetleg kéretlen) tanács, megjegyzés olyan emberektől, akik nem szakemberek, talán nincs is gyerekük. Pusztán „jóindulatból”, „érdeklődve” terelik a bizonytalan anyukát az általuk igazak vélt megoldások felé.
Arra bíztatok mindenkit, hallgassa meg ezeket az embereket, de még legalább három különböző szakemberrel is beszéljen a problémájáról. (szoptatás esetében pl. lehet a gyerekorvos, védőnő, szoptatási tanácsadó ez a három szakember)
És mindenek előtt bízzon magában és a babájában!
Szép napot!
