Ma megint tanított az élet egy kis önismeretet.
Anyatej leadó vagyok. Már nem először történt meg, hogy elnézte a „tejcsis néni” (aki begyűjti a tejet minden nap, csak mi így hívjuk) a leadott tej mennyiségét. Kiskoromban jó alaposan belém nevelték, hogy ne csaljak, így ha többet számolt, én becsületesen szóltam, hogy az kevesebb. Jó érzés volt, hogy nem vágtam át senkit. Aztán amikor kevesebbet számolt, mint amennyi tej valójában volt az üvegben, egy árva kukkot sem szóltam. Nagyon vacakul éreztem magam, igazságtalanul bántak velem. Szidtam a tejcsis nénit, és fel akartam adni az egészet. „Ahol ennyire nem becsületesek az emberrel, azokkal nincs nekem dolgom! Hiszen én mennyire becsületes voltam mindig, nem ezt érdemlem!” Egész napomat elrontotta. Persze mindenki hibás volt, csak én nem.
Aztán ma leesett a tantusz végre. Mekkora mamlasz is voltam, hogy ráhagytam a nénire amit számolt! A múltkor írtam Kiyosaki Gazdag papa, szegény papa könyvéről. Nos, abban írja, hogy azért vállalt különböző állásokat, hogy tanulhasson. Pl. azért ment el ügynöknek a Xeroxhoz, hogy megtanuljon eladni, mert nem mert kiállni az emberek elé és félt az elutasítástól. Addig dolgozott, míg az első öt értékesítő közé nem került a cégnél. Szembenézett a hibáival, a hiányosságaival. Tudta, hogy változtatnia kell a hozzáállásán, ha gazdag akar lenni, és ezért hajlandó volt tanulni. És a legjobb önismereti tanárt választotta, magát az életet.
Nos, első dühömben megint a nénire voltam mérges, aztán eszembe jutott Kiyosaki. Lehet, hogy az élet éppen ezt akarja megtanítani? Álljak ki végre a saját igazamért, ne legyek mafla? Hiszem, hogy mindezz azért is történt így, hogy végre egy újabb belém ágyazott tévhit kerülhessen a felszínre: „A másiknak mindig igaza van; a másik fontosabb; inkább hallgattál volna; nem baj, ha az én káromra, de a másiknak jó legyen; mi van, ha nincs igazam; ha szólok a másik mérges lesz, megbántom, rosszindulatú lesz velem”. Nos, mire ezeket végig gondoltam rájöttem, hogy egyiknek sincs alapja. A néni tényleg kedves, és tényleg véletlenül nézi el a tej mennyiségét. Akit pedig egyedül hibáztathatok az saját magam. Ugyanakkor végre ma sikerült fülön csípnem még jó pár berögződést, innen pedig a kicserélésük nem lesz gond.
Hiszem, hogy az élet mindennek tanítani akar nekünk valamit. Nekem ez a mai egy jó önismereti lecke volt. Megértettem, megtanultam. Többnek érzem magam most, mint pár órával ezelőtt, mikor még az önérzetemen esett sebet nyalogattam.
Figyeljük az élet tanításait, okuljunk belőlük, mert mindenért, ami velünk történik, egyedül mi vagyunk a felelősek. De az élet kedves, jóságos, és meg szeretne minket tanítani bölcsebben, gazdagabban, boldogabban élni.
Szép napot!
