Joe Vitale könyvét (http://www.cash-moneyback.com/ckfinder/userfiles/files/penzteremtestitka.pdf) már említettem korábban. Párom kinyomtatta, esténként azt olvasgatom mostanában.(Sok könyvem van, amiket újra és újra elolvasok. Ezek mindig mást és mást üzennek. Akárhányszor veszem elő, mindig megtalálom a kérdéseimre a választ. Vagy egyszerűen csak jó olvasni, jó kedvem lesz tőle.)
Nos, ettől a könyvtől nagyon jó kedvem szokott kerekedni, sőt! Gazdagnak érzem magam, amióta ez az „esti mesém”. Az adakozásról szól. Szívvel ajánlom mindenkinek.
Az történik, ahogyan érzed magad, mondják a vonzás törvényének tanítói. Tehát ha jól érzem magam, jó dolgok történnek velem. Ha gazdagnak érzem magam, gazdaggá válok. Tényleg ennyi az egész.
Hogy-hogy nem, ma a havi költségvetében találtam pont annyi plusz pénzt, hogy mindazt meg tudjam vásárolni, amit csak szeretnék. Tegnap csak számolgattam, osztottam szoroztam, mindig hiányzott páz ezer Forint ahhoz, hogy két szenvedélyemet (a sok közül) kielégítsem vásárlással. Az egyik szerelmem az olvasás, a másik a mosható pelenkák. Egyre nőtt a szegénység érzésem, egyre szomorúbb lettem, nagyon frusztrált a dolog. Már a férjemtől kértem a hiányzó összeget (mert külön kasszánk van). Természetesen megígérte, hogy kipótolja. Milyen szerencse, hogy már késő volt a vásárláshoz, este 5 óra felé járt az idő. Ez a kisgyerekes családoknál már igencsak estének számít. Tehát elnapoltuk a részletek pontosítását.
Este aztán kézbe vettem a fent említett könyvet, és újból jött az a kellemes érzés. Hiszen én gazdag vagyok! És tényleg úgy éreztem magam. Mosolyogtam, legszívesebben elosztogattam volna az összes holmimat! Mert milyen jó adni!
Éjjel aztán egyik szoptatás alkalmával eszembe jutott, milyen jó is lenne, ha az általam nagyra értékelt blogok, oldalak íróit megajándékoznám némi pénzzel. Mivel egyenlőre eléggé feszített a költségvetésünk, arra gondoltam, hogy indirekt járulok hozzá mások gyarapodásához. Utána jártam már, hogy hogyan lehet a neten reklámokkal, hirdetések kihelyezésével pénzt keresni. Elhatároztam, hogy ez lesz az én utam, így fogok adakozni! Mivel elég gyakran és elég sok pénzt költünk netes vásárlással, az általam látogatott oldalon keresztül fogok vásárolni. Hátha az illető partnerprogramos, vagy Pay-per-click bevételét tudom gyarapítani ezzel. Igazán boldog lettem! Elképzeltem, mennyire fog örülni az adott oldal írója, hogy a rendelésem után kap jutalékot.
Eddigre elaludt kicsi lánykám a karjaimban, letettem és én is lefeküdtem. Reggel mosolyogva, izgatottan ébredtem! Már vártam a gép előtt töltött órát, amikor a gyerekek alszanak. Vajon találok olyan hirdetést? Teljesen túlfűtött az az érzés, hogy adhatok másoknak.
Lekértem a számlám egyenlegét azzal az érzéssel, hogy honnan tudnék még lefaragni…tehát a szegénység érzését erősítettem. Meg voltam győződve arról, hogy valahonnan el kell vennem, hogy máshova jusson. Elő a számológépet, hajrá… először ugyanaz jött ki, mint előző nap…hiányzik a pénz kis része a rendelésemhez. Pont úgy, ahogyan gondoltam, ahogyan éreztem. Egyre szomorúbb lettem, egyre nőtt a hiány érzése bennem.
Elolvastam a leveleimet, ekkor eszembe jutott az elhatározásom az adakozással kapcsoltban. Újra jókedvem lett. Gyorsan megnyitottam pár oldalt, kattintottam (könyves hirdetésre nem találtam sajnos)…ekkor odajött a férjem, hogy tisztázzuk, mennyi pénzre lenne szükségem. Újra kiszámoltam, és 5000 Forinttal több jött ki, mint előző nap, illetve pár perccel azelőtt! Nem tudom, hogyan, pedig kb. 6-7-szer átszámoltam tegnap is, ma is kétszer, de mindig hiány volt. Aztán mikor adakoztam (rákattintottam pár hirdetésre), azonnal lett pénzem.
Persze nyilvánvaló, hogy előző este számoltam el magam, hiszen nem termett a számlámon hirtelen ötezer Forint. Azonban úgy hiszem, a szegénység tudatom miatt számoltam el magam annyiszor. Amikor viszont szívből adakoztam, gazdagnak éreztem magam! És az megadatott. Megrendelhettem a csomagot!
Adjunk, mert adni jó! Adjunk, mert azért kapni is jó! :) Adjunk szívből, és boldogan, bőségben fogunk élni
